Vannak pillanatok, melyeknél úgy érzed "bár csak örökké tartana". Vannak pillanatok, melyeket újra és újra átélnénk, és bármennyiszer megismétlődik, mindig azt mondod "csak még egyszer utoljára". De a pillanat attól szép, hogy elillan. És így születnek meg az emlékek. 

Mikor találkozol egy olyan személlyel, aki mellett önfeledt boldog tudsz lenni, akivel bármiről lehet beszélni, és aki mellett különlegesnek érzed magad. Aki képes a biztonság érzetét kelteni veled, aki előtt nem kell titkolóznod. Akit félsz elveszíteni. Akiről nyíltan képes vagy kijelenteni hogy a másik feled, el ne engedd. Vannak emberek, akik egy életen át hajkurásszák ezt az érzést, de sosem találkoznak vele. És ha megtaláltad jusson eszedbe, ki lennél te nélküle.

Ha sokat bántanak egy állatot, az előbb utóbb megtanulja, hogy az embertől félni kell. Így van ez velünk is. Az ember, akit sokszor bántottak, egy idő után már nem bízik. De miért is bízna, "hisz minden ember egyforma" -gondolja. A probléma csak az, hogy társas lények vagyunk. Szükségünk van törődésre, szeretetre, és egy társra, akire számíthatsz, akivel együtt örülhetsz, valakire, akivel megoszthatod a titkaid, élményeid. De vajon képes egy ember újra bízni? Persze hogy képes. Mert igaz hogy fél az árulástól, a hazugságoktól, de a magány érzésétől még jobban.

Először még csak egy kósza gondolat, majd egy feltevés. Végül érzéssé fajul, melytől nem vagy képes megszabadulni. A lelkedben egy űr tátong, és nem tudod miért, mitől. Fogalmad sincs mi hiányzik, csak tudod, hogy valami nincs. Nem vagy egész.

Az élet mindent szinkronban, vagy úgynevezett egyensúlyban tart. Nincs olyan, hogy csak rossz dolog történik, vagy az ellenkezője. Ha történik valami jó dolog, sajnos azt követően egy rossz is fog. Az élet mindig meg fogja tartani ezt az egyensúlyt, és ez ellen nem tehetünk semmit. De ha képesek vagyunk meglátni a fényt az alagút végén, akkor a rossz dolgokban is észrevesszük a pozitívumot.

Borzalmas dolog, mikor az embert rengetegen veszik körbe, még is magányos. Mikor rengeteg "Barátja" van, még is úgy érzi nincs kivel megosztania a titkait... Mikor mindig neki fontosabb a másik... azt hiszem, ezt nevezik magánynak.

A hit, magában egy teljesen hétköznapi szó. Semmi ereje. Ám ha képes vagy ehhez az aprócska szóhoz hozzácsatolni valamit, már is értelmet kap. Hinni valakiben, hinni valamiben. 
Az emberek többségének a hit egyet jelent a reménnyel. Valamiben hasonlítanak ez igaz, mert mindkettő egy még be nem következett dologról mesél. Azonban, míg a remény azt bizonygatja, hogy a mérleg egyik oldala megbillen, a jó avagy rossz irányba, addig a hit teljesen meg van győződve a mérleg bekövetkező álláspontjáról.

Mindenhol ott van a szeretet. Csak észre kell venni...

Rájöttem, hogy nem érdemes láthatatlannak lenni.. mert lehet hogy nem látnak, de attól te még látsz mindenkit..

A szerelem képes a legváratlanabb helyzetben lecsapni!
Tudom, ez úgy hangzik,mint valami ijesztő dolog... És az is! Egyszerűen megrémiszt a tudat, hogy olyannyira szeretsz valakit, hogy a teljes valódat, az egész életedet rá bíznád. Bármit megtennél annak érdekében, hogy boldognak lásd. Ez a szerelem.

Mindenkinek szüksége van egy helyre, ahol kikapcsolhat. Ahol a saját gondolataival lehet, mindenféle problémát kizárva. Ha ott vagy, a gondokat, ha csak addig a röpke órácskáig is, de teljesen eltüntetheted. Úgy folynak le a lefolyón, akár a víz a fürdőkádból. És ezt az állapotot senki nem veheti el tőled. Senki...

Néha, mikor éjszaka kinézek az ablakon, és a holdra szegezem tekintetem, egy gondolat suhan át az agyamon. " Lehetséges, hogy valaki valahol.. épp így nézi a holdat mint én?" Lehetséges hogy valakinek a hold látványa ugyanazt az érzést kelti, mint nekem?...

Egy kicsit más vagy mint a többi? Egy kicsit mindig is kilógtál a tornasorból? Mikor mindenki fanyar arccal figyelte a brokkolit a tányérjában, addig te jóízűen megetted? Gyakran merültél el a gondolataidban, míg más gyerekek játszottak? Ez azt jelenti különleges vagy. Nem kell letagadnod a mivoltodat csak azért, hogy beállj a többiek közé. Nem kell olyat tenned amit nem akarsz csak azért, hogy beilleszkedj a társadalomba. Húzd ki magad, és büszkén gondolj arra aki vagy. Mert lehet hogy azt mondják furcsa vagy, vagy épp különc, te addig meghallhatod azt is hogy Különleges, és egyedi.

"Addig nyújtózkodj amíg a takaród ér" mondják az idősebbek. Ennek a mondatnak egy a lényege. A lehetőségeidhez mérten alakítsd vágyaidat. De mi van akkor, ha teszel annak érdekében, hogy a lehetőségeid tárháza bővüljön? Akkor a vágyaid is gyarapodhatnak. Vedd észre a lehetőségeket, újítsd meg a vágyaidat! Nem kell hogy kicsiben lásd a világot.

A könyvek néma mesterek. Nem beszélnek, mégis tanítanak.

Azzal hogy lógatod a lábad, a problémáról nem törődve, a probléma még nem oldódik meg. Nem lesz könnyebb, ha másokkal tudatod a problémát, mert attól még nem fog eltűnni, összemenni. És ilyenkor derül ki igazán, hogy a probléma nem maga a probléma hanem a hozzáállásod a problémádhoz.

Nem a magastól félsz, hanem a zuhanástól. Nem az emberektől félsz, hanem a helyzettől, hogy kellemetlenné fordul. Nem a kérdéstől félsz hanem a választól. És nem a szerelemtől félsz hanem attól, hogy nem kapsz viszonzást.

Nem kell attól aggódnod, hogy elszalasztottad az esélyt. Ha ő az igazi hidd el, az élet még rengeteg esélyt fog adni neked.

Az, hogy félted a gyermekedet természetes dolog. Hisz ez egy szülő dolga.
Azonban el kell fogadnod azt, hogy nem védheted meg mindentől. Nem zárhatod be egy befőttesüvegbe, és úgy tenni, mintha az lenne a normális. Mert a gyerekből egyszer felnőtt lesz, és mikor kinyitod az üvegcsét, és szabadjára engeded, nem lesz képes rá, hogy éljen. Nem voltak meg az alapvető csalódások, sérelmek a hibák, amikből tanulhatott volna. Nem fogja érten azt, hogy mit nevezünk mi életnek, mert nem tapasztalhatta meg.

Néha úgy próbálunk beilleszkedni egy környezetbe, hogy alkalmazkodunk. Elfogadjuk az ottani feltételeket, és mi is a környezetet öltjük magunkra. Miért is akarunk mi beilleszkedni? Miért akarunk kifejezetten bárhova is beilleszkedni? Talán egy állati ösztön miatt, ami bennünk is fellelhető. Ha tartozol valahová, ahol te elfogadott vagy, biztonságban vagy. Ha tartozol egy közösséghez, csekély az esély arra, hogy te "sérelem" áldozata légy.