Ha sokat bántanak egy állatot, az előbb utóbb megtanulja, hogy az embertől félni kell. Így van ez velünk is. Az ember, akit sokszor bántottak, egy idő után már nem bízik. De miért is bízna, "hisz minden ember egyforma" -gondolja. A probléma csak az, hogy társas lények vagyunk. Szükségünk van törődésre, szeretetre, és egy társra, akire számíthatsz, akivel együtt örülhetsz, valakire, akivel megoszthatod a titkaid, élményeid. De vajon képes egy ember újra bízni? Persze hogy képes. Mert igaz hogy fél az árulástól, a hazugságoktól, de a magány érzésétől még jobban.